.…mint Meredith a Grey's Anathomy-ból. Mostanában olyan, hihetetlen hangulatingadozásaim vannak, hogy néha magamat is meglepem vele. Ha tehetném egész nap csak sírnék. Nem tudok mit tenni, depresszív lettem.

A mai nap tanulsága: hogy a tetves lófaszba lehet valaki ilyen kibaszottul kedves és megértő, férfi létére? (Elnézést kérek a vulgaritásért.) Ezt képtelen vagyok felfogni. Mintha egy másik bolygóról jött volna. Komolyan mondom még én éreztem magam kellemetlenül. De nem baj, én közöltem a közölnivalót. Nem számítottam jóra, de erre végképp nem. Ennek ellenére most jobban érzem magam bár nem tudom miért.

Lesz még. Remélem nem egy messzi-messzi galaxisból.

Már sokan megmondták: "Szép vagy, okos vagy, szellemes, humoros..." Csak épp nem kellek senkinek, semmire.

Ez van. Nincs magánéletem, feláldoztam a tudomány és a kudarc oltárán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.