Rájöttem, hogy utálni fárasztóbb valakit, mint szeretni. Pedig most ez az állapot áll fenn. Teljes szívemből utálom. Ha szembe jönne velem az utcán addig ütném, amíg el nem tűnne a mosoly az arcáról, vagy rám nem kiabálna és el nem küldene melegebb éghajlatra (amit akár előbb is megtehetett volna).

Üresen állok
Mindennek háttal
Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással
Megfejtesz mindenkit jófej vagy mégsem vagy jól

Tátongó ember
Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Jobb lesz

Ma álmodban jöttem
A hitedben hinni
És soha semmit nem képzeltem mindig is tudtam hogy mikor mibol mennyi
De egy mosolyba bújva

Még most is az arcodra fagynék
Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Jobb lesz

Ha igazán élnél
Én a válladról nézném végig ahogy élek
Valaki mással
Egyedül ébren
Mindennek háttal semmit se szól
Vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren
Mindennek háttal

Igen a fonákon menni mindig
Mindennek háttal...

A hétvégi magányos egyedüllétet kihasználva rendet raktam magam körül és legfőképpen magamban. Tegnap, miután volt egy kis tachycardiás pánikrohamom rájöttem, hogy nem érdemes tönkretennem az életem egy férfi miatt. Nem éri meg. Vannak mások, akik érdekesnek tartanak. Ma fogtam magam elgyalogoltam a kedvenc "kávézómba" és megettem a nekem fenntartott karamellás sajttortát, mindenféle bűntudat nélkül.Meg vettem egy királykék (navajonmiért?) dobozos cigit, csak a fíling kedvéért. Február elsejétől pedig új ÉN leszek, down-with-love-women...

3 napja romantikus filmeket nézek, sírok és csokipudingot zabálok. Pedig bele kéne férni a ruháimba, elvégre elsejétől már nem a macinaci lesz a napi viselet. Holnaptól grapefruit kúra.

Most örömködnöm kéne, hogy - bár nagy küzdelmek árán -, de sikerült. Nem megy. Nincs felhőtlen öröm, nincs megkönnyebbülés. Semmi sincs, csak a szürkeség. Valaki kihúzta a dugót és lefolyt az összes víz. Minden szempontból rosszul vagyok magamtól. Mi a francért reménykedek még, hisz elmondta, hogy... Le kéne szarnom az egészet. Ennyi volt. Szalmaláng. Ha elküldött volna a picsába, akkor most jobb lenne, mert legalább tudnám, hogy nem érdemes rá. Miért is ostorozom magam? Mert olyan hihetetlenül jó, amikor abbahagyom...

Ennek ellenére mégis írok, nem tudom miért... Piros vékony keret kis tábla Dr. ...... ........., piros hajgumi a hajamban és kék sztetoszkóp a nyakamban. Már csak ez lebeg a szemeim előtt. Valaki aki nagyon fontos nekem (még mindig) azt mondta, hogy el tud engem képzelni álomtündérként. Ez jólesett, mert én nem látom magamban, vagy csak nem akarom látni. Ha ez a mostani sikerül már nem adom fel. Önmagam legnagyobb kihívása vagyok. Megküzdök az énemmel és legyőzöm magamat. Kitartás kell hozzá, ennyi.

.…mint Meredith a Grey's Anathomy-ból. Mostanában olyan, hihetetlen hangulatingadozásaim vannak, hogy néha magamat is meglepem vele. Ha tehetném egész nap csak sírnék. Nem tudok mit tenni, depresszív lettem.

A mai nap tanulsága: hogy a tetves lófaszba lehet valaki ilyen kibaszottul kedves és megértő, férfi létére? (Elnézést kérek a vulgaritásért.) Ezt képtelen vagyok felfogni. Mintha egy másik bolygóról jött volna. Komolyan mondom még én éreztem magam kellemetlenül. De nem baj, én közöltem a közölnivalót. Nem számítottam jóra, de erre végképp nem. Ennek ellenére most jobban érzem magam bár nem tudom miért.

Lesz még. Remélem nem egy messzi-messzi galaxisból.

Már sokan megmondták: "Szép vagy, okos vagy, szellemes, humoros..." Csak épp nem kellek senkinek, semmire.

Ez van. Nincs magánéletem, feláldoztam a tudomány és a kudarc oltárán.

Mily sötét hetek következnek még! Főleg, ha ilyen intenzítással folytatom a tanulást... De nincs mit tenni, mert a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, a reménytelenség még a maradék, csekély mennyiségű önbizalmat is elveszi. Múlt héten is sikerült úgy lejáratnom magam előtte, hogy ezek után nem is csodálom, ha nem akar többé látni (vagy legalább is olyan formában nem). Pedig én figyelmeztettem előre mindenkit, béna vagyok, koloncnak és tömegnek elég, de semmi produktívra nem vagyok képes, mindazonáltal két óra alvás és mély depresszióba zuhanás után ne várjon tőlem senki semmit.  Ennek megfelően hoztam is a standard kudarcoskodásból csillagos ötöst (csak hogy legyen mivel díszíteni a karácsonyfát). Ha ez még nem lenne elég, azt lehetőséget, hogy tisztázzam a dolgokat, nos azt is elszalasztottam. Utólag mindig olyan hihetetlenül okos vagyok. "Így kellet volna csinálni, ezt és ezt kellet volna mondani, nem kellett volna ilyen pofát vágni." VOLNA, VOLNA, VOLNA! Az elszalasztott lehetőségek halmozója és elszenvedője vagyok. Ha a hibáimból utat építenék, egy nyolc sávos autópálya lenne az Egyenlítő mentén. Az erényeimből max a kertben vezetne egy vékony utacska a komposztálóig. Ettől függetlenül azért még addig megyek lejáratni magam, amíg nem lesz valami, vagy nem szól valaki, hogy sok lesz már belőlem...

Blogterápia indul.